Erdei kirándulásaink alkalmával gyakran megtörténhet velünk az, hogy figyelmetlenségből véletlenül belekapaszkodunk egy kullancsba. Elég egy rossz lépés, vagy mozdulat és máris kész a baj.
Ha már egyszer megtörtént, viselkedjünk nyugodtan, semmiképpen ne essünk pánikba! A hirtelen mozdulatokat a kullancsok általában támadásnak veszik. Soha ne kiabáljunk, vagy sikoltozzunk mivel ezeknek az állatoknak rendkívül érzékeny a hallásuk. Szép lassú mozdulatokkal simogassuk meg, hogy elnyerjük a bizalmát. A kezünket óvatosan kenjük be napolajjal, hogy könnyebben lecsúszhassunk róla. Ha nincs nálunk napolaj nyugodtan köpjük le magunkat! Ilyen esetben nincs helye a szégyenkezésnek.
Ha a közelben tartózkodik egy társunk, kérjük meg, ha van nála emberkiszedő csipesz, akkor annak segítségével szedjen minket le róla.
Ha magunk vagyunk óvatosan, lassan engedjük el az állatot. Ha úgy érezzük, hogy nyugtalanná válna álljunk meg egy kicsit. Nem kell kapkodni.
Ha kiszedtük magunkat a kullancsból lassan, óvatosan hátráljunk. Mindig tartsuk rajta a szemünket és próbáljunk barátságos, szimpatikus arcot vágni, mosolyoghatunk is de soha ne nevessünk. Halkan fütyörészhetünk, a népi megfigyelések szerint a kullancsok ezt nagyon szeretik.
Nagyon vigyázzunk arra, hogy hátrálás közben nehogy belekapaszkodjunk egy másikba, mert kezdhetjük az egészet előröl. Sajnos előfordult olyan szerencsétlen eset is, hogy egy óvatlan turista éppen eltávolította magát egy kullancsról, de figyelmetlenségből rátapadt egy piócára.
Ha megfelelő távolságba értünk, forduljunk meg, aztán uzsgyi.
Remélem senkit nem riasztottam el a természetjárástól - mivel ez rendkívül egészséges szabadidős tevékenység -, de soha ne becsüljük le a veszélyeket. Vigyázzunk magunkra és figyelmeztessük erre túrázó társainkat is.
